Kyung POV
Sóhajtottam.
- Kövess - mondtam neki, majd szobám felé vettem az irányt. Követett engem, kíváncsi tekintetét egy percre se véve le rólam. Mikor ő is ottvolt a szobámban, becsuktam az ajtót, majd leültem az ágyra, ő is mellém telepedett le.
- Szóval? - mintha a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolgáról beszélgettünk volna, úgy kérdezte ezt. Jaehyo, nekem még ezt a döntést is nehéz volt meghozni, és te meg azt mondod, hogy "Szóval?" ?! Hadd szedjem már össze magam!
- Szóval ... - sóhajtottam megintcsak. Kezdett türelmetlen lenni.
- Nyögd már ki! - hallatszott az izgatottság hangjában.
- Jaehyo, kérlek, ezt a titkot őrizd meg, és soha, de soha, semmilyen körülmények között se mondd el senkinek! Ezt ígérd meg...
- Ígérem. - kezét szívére téve mondta, bár szerintem inkább csak követte utasításaimat, és nem érdekelte a további kertelés, vallomást akart hallani. Mintha csak azt várta volna, hogy bevallom, ő tetszik nekem...
- Nos... - megint abbahagytam. Tényleg elmondjam? Dehát nincs más... Most mi lesz abból, ha Jaehyo megtudja? ... Legalább 1 évnyi terhet kibeszélhetek magamból. - Jaehyo... Én... Azt hiszem...
- Mondd már!
... Nagy levegő
- Szerelmes vagyok Zicoba.
Hatalmas csend telepedett a helyiségre. Elhatalmasodott, és azt hittem, sose lesz vége, olyan vastagon telepedett ránk, majd egyszer hatalmas nevetés törte meg a csend leplét.
- Hogy mi?! Te szerelmes vagy Zicoba? Hahahaha! - szinte kiabált, de tenyerem rányomtam szájára.
- Kussolj! És ezen most mi olyan nagyon vicces? - miután úgy tűnt, többet nem hangoskodik levettem kezem szájáról.
- Khm, semmi. Most komolyan ezért kerülöd? - hatásszünet. - Várjunk... Te most komolyan bevallottad nekem, hogy meleg vagy?! - teljes sokk és meglepődöttség ült ki arcára.
- Hát... Úgy tűnik. Nem foglak megrakni az éjszaka kellős közepén, ne ijedj halálra. De mit lepődsz meg ennyire? Mintha neked nem lett volna még pasid... - touché. Kislányosan felszisszent, mintha szavaim a húsába vájtak volna.
- Ezt te meg honnan tudod?
- Nem mindegy? Sok mindent tudok, amiről te még nem tudsz...
- Na mindegy. Szóval. Vitassuk meg a te bajodat, elvégre azért vagyunk itt. - sokkjából felébredve kezdte meg összefoglalóját, majd kérdésekkel halmozott el. - Mióta tart? Tud róla? Ezért kerülöd? Valaki más rajtad és rajtam kívül tud róla?
- Nyugi, ráérünk, nem kell egyszerre 20 kérdést feltenned. Csak az első és utolsó kérdésed jegyeztem meg és a válaszom: másfél - egy éve, és nem.
- És Ő tud róla? Ezért kerülöd? - ismételte meg magát, miközben szivacsként szívta magába az információkat.
- Nem, nincs merszem elmondani neki. Ezért is döntöttem úgy, hogy elmondom neked, mert gondoltam te tudnál segíteni, elvégre neked is volt már pasid, meg benned valahogy jobban megbízok mint a többiekben. Amúgy meg nem tudom miért kerülöm... Félek, ha közel kerülök hozzá, bármelyik pillanatban lelepleződnék, esetleg kicsúszna a számon valami - kissé elszomorodtam, ugyanis a magamban örlődés közben is ezeket a kérdéseket és mondatokat ismételgettem magamban, azonban válaszra nem leltem sose. Talán Jaehyo tud valami használhatót mondani... Legalábbis reménykedek.
- Park Kyung drága, egyszer élünk, ne vesztegesd el ilyenekkel, hogy magaddal veszekedsz. Lehetséges, hogy neki is bejössz, bár erről halvány lila gőzöm sincs, nem vagyok otthon Zico szerelmi ügyeibe, egyedül csak azt tudom, hogy nagy szerelmese a stúdiónak, ugyanis ideje 90%át ott tölti. - nevetett. Játékosan megütöttem kezét, hogy ne bolondozzon már, bár én is elmosolyodtam kicsit. - Én azt ajánlom, mondd el neki. Ha nem jön össze a dolog, leszek a lelki ápolónőd. - és most jött el az a pillanat mikor elképzeltem Jaehyot testhez simuló ápolónő ruhácskában és hozza a lelkemre való gyógyszereket ... Kyung, verd már ki a fejedből ezeket. Jaehyo aurája itt nekem nagyon bezavar.
- És mégis mikor mondjam el neki? Vacsora közben felállok, mint az amerikai filmekben, és nagy vallomást teszek neki? Ugyan már... - csend. Ápolónőcske nagyon töri a fejét valamin...
- Szerintem próbálj szépen lassan visszaszokni a környezetébe, és majd vesd fel az ötletet, hogy csinálhatnátok egy számot együtt. Aztán mikor veszitek fel a számot, akkor megmondhatnád neki, mivel úgyis csak ketten lesztek ott. - annyira nem is rossz ötlet, főleg, hogy ezt a mi narancsunk mondta. Bólogattam. Már körvonalazódott a fejemben a terv, bár még eléggé homályos volt.
- Köszönöm szépen hyung~~ - megöleltem örömömben (na, ennyi belefér, nem?) majd csillogó szemekkel visszamentem a konyhába befejezni a szendvicsevésemet, miközben tervem további részét fontolgattam.
Címkék: 첫 사랑