Zico POV

Mire hazaértünk csurom vizesek lettünk, de engem egy kicsit sem zavart, bár ahogy észrevettem Kyungot sem. Nagyon sokat nem beszélgettünk, épp ébredeztünk a boldogság sokkjától. Mikor hazaértünk, nagy meglepetésünkre mindenki otthon volt és még mindenki fent virrasztott.

- Sziasztok! - üdvözölt minket B-Bomb. Mikor körbenéztem, csak akkor láttam, hogy nincs teljesen mindenki itt, sőt, konkrétan csak P.O és B-Bomb. Teljesen elködösültem...

- Sziasztok... Többiek? - néztem Minhyukra kérdőn.

- Taeil elment aludni, Jaehyo és Luhan elvonultak, mint tudjuk, nem beszélgetni, U-Kwon visszament a csajához... Mi meg nem tudunk aludni. - bólogattam. - De mi ez a nagy öröm? - nézett ránk huncut mosollyal B-Bomb, ugyanis mindkettőnknek fülig érő mosolya volt. Zavarba lettem, rápillantottam Kyungra, ám ő a földet nézte, biztosan tőlem várta, hogy mondjak valamit. Mivel nem tudtam kiolvasni arcából, mit gondol, így a legegyszerűbb választ mondtam.

- Áh, semmi... - már épp kezdtem szedni a sátorfámat a nappaliból mikor P.O megállított minket.

- Aha, aha! Nem lennék én a semmi miatt ilyen boldog! Ki vele, mi történt? - nézett ránk pajkosan. Már kicsit kezdett dühíteni ez a sok kérdés, de mielőtt még tovább háríthattam volna a válaszadást, Kyung szólt helyettem:

- Befejezte a No Limitet, azért ilyen boldog. Tudod, mindig, mikor befejez egy rapszöveget, nagyon boldog szokott lenni... - mosolygott majd elsétált. Én csak néztem, mint borjú az új kapura, de azt hiszem elhitték.

- Őő, ja, aha, ahogy mondja - sunyi tekintetük azért nem tűnt el. - De gondoljatok,a mit akartok, én azt hiszem megyek aludni, hulla vagyok. Jó éjt~

- Jó éjszakát Zico Hyung~ - köszönt el tőlem Pyo aegyozva.

- 'éjt - B-Bomb is.

Mikor benéztem Kyung szobájába, hűlt helyét láttam. "Ez meg hol lehet?!" gondoltam magamban. Aztán meghallottam a zuhanyzó hangját. Ó, már értem... Nekem is le kéne zuhanyoznom, de ooolyan lusta vagyok.

Megvártam míg Kyung kijön a fürdőből, majd én is rendbe szedtem magam, utána a szobám felé vettem az irányt. Boldogan vettem tudomásul, hogy egy keréken jár az agyunk, ugyanis már az ágyamban feküdt betakarózva az oldalán. (Még jó, hogy két személyes...)

Odafeküdtem mellé, oldalamra fordultam, majd átkaroltam. Szemeit kinyitotta, és körülbelül 6 másodpercen keresztül egymással szemeztünk, mire megszólalt:

- Zico...

- Hm? - jó, már fáradt voltam, tényleg.

- Most akkor együtt vagyunk..? - kérdezte félve.

- Nem, csak viccből csókoltalak meg, tényleg...

- Hahaha, nagyon vicces valaki.

- Az ilyen témákat velem nem este kell megvitatni. De ne kételkedj, attól a pillanattól fogva együtt vagyunk, hogy bevallottad nekem az érzéseidet.

- Örülök, hogy így alakultak a dolgok... Tudod, már nagyon rég szerettem volna elmondani, csak... - itt szavába vágtam.

- 'Csak nem mertem.' tudom, hogy ezt akartad mondani. És ne hibáztatsd magad, én is elég hülye voltam, egyfolytában csak azt vártam, hogy lépj, de én nem mertem volna. De nagyon örülök, hogy így alakult. Mostantól mindent elmondunk egymásnak és mindenben támogatjuk egymást, és egymás mellett leszünk... Örökre.

- Örökre - mosolygott. - Tényleg, te el akarod nekik mondani, hogy mi együtt vagyunk...?

- Egyenlőre még nem. Ha eljön az ideje, úgy is meg fogják tudni. - mosolygott rám.

- Szeretlek - suttogta, majd adott egy puszit. - Jó éjt ~

- Én is, jó éjszakát - majd lehunytam szemeimet.

Nagyon nehezen aludtam el, talán azért is, mert már átbillentem azon a ponton, amíg még álmos vagyok - aztán nem, szóval az "aztán nem" kategóriába voltam már, és elég nehezen ment az elalvás. Ám mikor nagy nehezen elaludtam, az sem tartott sokáig. Hihetetlen nagy szomjasság lett úrrá rajtam, szóval felkeltem és kimentem a konyhába. Mikor kiléptem az ajtón, láttam, hogy ég a lámpa. "Ki az Isten lehet hajnali kettő után még a konyhában... Csak azt ne mondjátok, hogy ez a két jómadár még mindig fent van." Amikor beléptem a helyiségbe, Jaehyo szempárával találkoztam. Azonnal el is kaptam tekintetem, nincs sok kedvem vele beszélgetni. Bár már rég volt... mondhatni rég. Nem tudok sokáig haragudni az emberekre.

- Még mindig utálsz? - vetett felém egy félmosolyt.

- Konkrétan nem tudom.

- Akkor legyen béke és nyugalom köztünk - fordult vissza a szendvicse felé.

- Mikor lettél te hippi? Ja, bocs, elfelejtettem, hogy az egész estét végigkúrtad Luhannal. Most minden rózsaszín pónikkal és szivárványokkal teli a világodban - közben italt töltöttem magamnak, majd mondatom után meg is ittam.

- Rád is rád férne... Ha gondolod... rám bármikor számíthatsz - ajkába harapott, majd rám kacsintott.

- Jaehyo... Neked van pasid, hogy tudnál mással kavarni miközben van pasid?

- Luhannal sem találkozhatok mindig, az SM-nél van, ahonnan elég nehéz néha napján szabadulni, és folyton vannak fellépéseik, vagy éppen gyakorolnak, felvesznek stb... Néha nekem is kell egy kis élvezet!

Fejemet megráztam, hogy 'Ilyen nincs', aztán még egy pohár vizet burítottam le a torkomon.

- Túl sokat stresszelsz, sosem kapcsolódsz ki. Múltkor is próbáltam a kedvedben járni, de te elutasítottál. Hidd el, neked is jól esne néha egy kis hancúr... - mocskos mosolya egy pillanatra sem tűnt el arcáról. Idő közben leült az asztalhoz és királyhoz (vagy királynőhöz?) méltóan elkezdte enni.

- Ne gondold, hogy nekem nincs kivel... - hopp. Ezt nem akartam elmondani még senkinek... főleg nem Jaehyonak.

- Óóóó, ki a szerencsés nyertes? - tette le szendvicsét, felállt, majd közelebb jött hozzám, mint mikor egy tinilány mondja el a másiknak élete nagy, titkos szerelmét. 'Ó, tudod, az a Park Kyung az!! De nehogy elmondd bárkinek is...! Főleg ne neki! Meg ne tudja! Majd ha eljön az ideje!!!'

- Miért akarod te ennyire tudni? - néztem rá.

- Ohohoho, a Nagy Jaehyoval beszélsz, nem mással, szóval ki vele!

- Én meg a Nagy Zico vagyok, nem más, szóval annak mondom el, akinek akarom.

- Jaj, de miért vagy ilyen? Biztos az a Hwayoung... Tudtam, mindig is! Érdekes pár vagytok, nem mondom, találhattál volna valami jobbat...

- Meleg vagyok, szóval ... - folytattam volna, de a szavamba vágott. Tényleg olyan, mint egy izgatott tinilány.

- Akkor miért utasítottál el? Esküszöm, jó vagy az ágyban is, ahogyan meg csókolózok... Huu! Kérdezd csak meg Luhant! Meg még pár .. ismerős... embert... - tényleg nem vagyok ideges, áh, dehogy!

- Kyunggal összejöttem ma - próbáltam a leghalkabban mondani. Na, most már én is csatlakoztam az 'Őrült Jaehyo-féle "Tinilányok" Táborába'. Arca megfagyott, szája tátva maradt.

- Mii?! Komoooly?? - nem tudta elhinni. Hát én se, bár szerintem ő nem a jó értelemben nem tudta elhinni. Én a jó értelemben nem tudtam elhinni - nem tudtam elhinni, hogy Kyunggal... Együtt vagyok mostantól. Együtt.

- Igen.

- Sok boldogságooot! - ölelt meg, a lehető legnagyobb mosollyal és örömmel az arcán, bár szerintem ez csak látszólagos volt. Aztán ki tudja... Jaehyoban már nem annyira bízok.

- Öö, izé, köszönjük.

Kicsit kínos beszélgetésünk egészen barátiassá fordult, mindenféléről beszélgettünk, aztán azon kaptam magam, hogy már jön fel a nap, és mit ne mondjak, elég álmos voltam, és fáradt.

- Te, Jaehyo, nem kéne menni aludni?

- Ja, de... Menjünk.. Jó éjszakát.. vagy nappalt... vagy akármit... neked!

- Neked is - szinte alig éltünk a fáradtságtól, nem is tudom miért jutott ez csak most eszembe. Visszamentünk a saját szobánkba és tovább aludtunk.

- 1 hét múlva -

- Biztos tudod a szöveget? Biztos meg van végig? - idegeskedett Kyung.

- Nyugodj le, minden a legnagyobb rendben. Már sokszor léptem fel, most pont ezen az egyen nem fogok bepánikolni - egy rap-koncertre hívtak meg fellépni, ahol sok új, régi számom között a No Limitet is előadtam, ám elég sokat vesződtem a dalszöveggel, előtte azért, mert Kyung elvette az eszem azért, mert egyfolytában róla álmodoztam, most meg azért mert csak rá tudok gondolni, és arra, hogy végre együtt vagyunk (Együtt.) de ez az egész erőt is adott nekem, meg ihletet is, szóval sikeresen be tudtam fejezni a dalszöveget.

Kyung POV

Egy hete voltunk már együtt boldogságban, és titokban. Zicot meghívták egy rap koncertre ahol többek között a No Limitet is elő fogja adni. Régóta írja már, és nem tudom, hogy kész van-e vele, mert mindig, mikor rákérdeztem, hárította csak a témát. Pár napja rátaláltam a szövegére... Kicsit ideges lettem, mivel pár nap választotta el a fellépéstől, és még kész sincs a dal. Lehet, hogy így fogja előadni? Fogalmam sincs... Azt mondja, ne idegeskedjek, minden rendben van. Ha ő mondja...

Még adtam neki egy búcsúpuszit, és mondtam neki, hogy 'Hajrá!' majd felment a színpadra. Én a színpad hátuljából figyeltem energetikus előadását. Majd következett a No Limit...

"Since 2008 Dell desktop, Beringer mic

2008 óta Dell számítógép, Beringer mikrofon

내 방 가득 퍼지는 아우성에 갸우똥거리며

Eldöntik a fejüket miközben a kiabálás betölti a szobámat"

A szám folytatódott, és meglepődve vettem észre, hogy szinte teljesen más, mint ami a papíron van. Biztosan ez a No Limit? Hát, ha Zico ilyen magabiztosan rappeli.. biztosan. Következett a refrén.

"역사를 채워나가 과거, 현재

Töltsd meg a történelmet a múlttal, jelennel

따분한 전개를 발칵 뒤엎네...

Állítsd a feje tetejére ezt az unalmas fejlődést..."

És következett a rész, amely miatt könnyek gyűltek a szemembe:

"내 첫 로맨스 여전히 벅차 심호 흡해

Az első szerelmem még mindig teljesen megtölti a szívemet, mélyen lélegezve"

끝 ~ Vége

Olvasói kérésre ma hoztam még egy részt, és lesz még egy rész, mert túl hosszú lett volna, ha mindent beleraktam volna, amit terveztemXD 

MeiXing

----------------------------------------------------------------

Kyung POV
- Zico, azt hiszem, valamit el kell mondanom... - kíváncsi, értetlen tekintetét rám szegezte, a szívem pedig 50x gyorsabban vert. Jézusom, mit mondjak?! Csak véletlenül kicsúszott a számon! Zico, ne néz ide, miért hallottad amit mondtam? Nem akartam kimondani! Ne figyelj rám! Nagyon zavarodott lettem, tekintetem elkaptam róla és lenéztem. Pár másodperc telt el csendben, (és ez óráknak tűnt) mire Zico megszólalt:
- Mit? - nem tudtam mit mondjak, nem vagyok felkészülve még egy szerelmi vallomásra. Olyan hülye vagyok! Mentálisan megcsapkodtam magam párszor, majd ránéztem.
- Ööö, izé, hát... - tekintetem mindent bejárt, ami körülöttem volt, sőt, az eget kezdtem el fürkészni, mintha csak a csillagoktól vártam volna a segítségnyújtást. Ám azok nem voltak ott, azt hittem rosszul látok, de sötét fellegek kezdték belepni (a sötét éjszakát, igen) az eget, úgyhogy még ha tudtak volna segítséget nyújtani se tudtak volna, mert a fellegek eltakarták őket. Eső lesz...
- Hát? - Zico még értetlenebb fejjel nézett mint ezelőtt, és már türelmetlenkedett is. Hát a helyében én is az lettem volna, csak dadogok össze-vissza.
- A múltkor...
- A múltkor?
- Én...
- Te? - jaj, fejezzük már ezt be!
- Én ettem meg a ramenedet!! - jobb nem jutott eszembe... Körülbelül két hete Jiho csinált rament magának, a maradékot elrakta és eljött a stúdióba, viszont mire hazaért addigra már hűlt helye volt, és teljes felfordulás lett amiatt a hülye ramen miatt. Természetesen mindenki tudta, hogy P.O volt, de végül nem mondtuk ki nyíltan, hogy ki volt, csak Zico fortyogott még napokkal később is magában, hogy "Mi az, hogy valaki megette a saját kezűleg készített ramenem?".
- Ó, hogy az... - kezdtem kínosan érezni magam. Park Kyung, nagyot csalódtam benned. Hülye, hülye, hülye.

Zico POV
- Én ettem meg a ramenedet!! - kit érdekel a szaros ramen?! Az már rég volt, és már hidegen hagy az egész. Azt vártam, mást fog mondani... Na azt várhatom is. Azért már kezdtem reménykedni. Szívem egyre hevesebben kezdett verni, de kezdtem lecsillapítani, ugyanis nem volt miért dobognia. Többé már nem. Minden reményem szertefoszlott. És a csillagok... eltűntek. Ma minden ellenem van? Kyung azzal üdvözöl reggel egyből, hogy jön Jaehyo és a ... pasija. Aztán várjuk őket, nem jönnek. El akartam jönni a stúdióba (mert miért ne?) erre útközben összefutok Jaehyoval és az ismeretlen idegennel, aki Luhan volt. Mikor visszamentünk a lakásba akkor Pyo az idétlenkedéseivel még jobban lefárasztott. Meg ez az egész vendéglátósdi... Huh. Aztán 8-kor meg még eljöttem ide KYUNGGAL... Próbáltam írni a rapet de nem igazán jött össze az se. Erre meg várnám, hogy szerelmet valljon nekem (álmodik a nyomor) erre pedig a kibaszott ramenről kezd el nekem beszélni. Jól van Zico, nyugodj le...

Kyung POV
Na jó, ez nagyon kínos. Leszálltam az ablakpárkányról, Zico még ott ült, és nézett ki a fejéből. Odamentem a kanapéhoz, felhúztam a lábaim és csak meredtem magam elé. Szomorú voltam.
Fogalmam sincs, mennyi idő telt el így, szomorkodásomból Jiho 'ébresztett fel'.
- Gyere Kyung, menjünk haza. Késő van.
Szó nélkül felálltam és elindultunk hazafele. Elkezdett dörögni az ég, igaz, még messze hallottuk, de már biztos volt, hogy esni fog. Engem az sem zavarna jelen pillanatban, ha rám szakadna az ég. El kell neki mondanom.... El kell neki mondanom... Most.... Megálltam. Ajkamba haraptam, szívem hevesen vert, kezemet ökölbe szorítottam, és remegett, épp úgy, mint a lábam. Észrevette, hogy nem vagyok vele, hátrafordult.
- Mi az? Valami baj van? - szomorúság látszott az arcán... hangjában szintén a szomorúság volt fellelhető nagy mértékben, valamint az aggodalom.
- Zico, nekem tényleg el kell valamit mondanom.
- Azt, hogy te ölted meg Taeil halait? Jaj, Kyung, hagyjuk ezeket, ráér otthon is. És most nincs hangulatom hozzá - már éppen fordult volna vissza, mikor megszólaltam.
- Jiho... Nem erről van szó. Szeretném, ha tudnád, hogy... - tekintete unott volt, de kíváncsi is. Szerintem már nem tudta, mit gondoljon. Közelebb lépett hozzám, max. 1 méter volt köztünk. A közelségétől elment a maradék bátorságom, és a betont kezdtem el fürkészni. Elkezdett csöpörögni az eső is. Nem zavart.
- Szeretlek - mikor kimondtam, ránéztem, de semmilyen érzelmet nem tudtam kivenni arckifejezéséből. Tudtam, hogy ez lesz... Ó, miért... A földre néztem zavaromban.

Zico POV
Elszomorodtam, és mindenféle érzelem cikázott bennem, nem tudtam, pontosan hogyan érzek. Nehéz volt... a szívem... A betont nézve sétáltam, mellettem ment Kyung. Csendben voltunk. Most nem is akartam kezdeményezni beszélgetést, még ha kezdeményezett is volna, nem nagyon válaszoltam volna rá. Majd megállt. Hátrafordultam.
- Mi az? Valami baj van? - szomorúságom szerintem teljességgel kivehető volt, bár szerintem ezt szimplán fáradtságnak is fel lehetett volna fogni. Ki tudja. Viszont fogalmam sem volt, miért állt meg, szóval kicsit aggódtam is, de mivel nem vérzett sehol, és nem látszott rajta, hogy éppen a halálán lenne, így nem nagyon aggódtam.
- Zico, nekem tényleg el kell valamit mondanom.
- Azt, hogy te ölted meg Taeil halait? Jaj, Kyung, hagyjuk ezeket, ráér otthon is. És most nincs hangulatom hozzá - kicsit nyersre sikeredhetett, mert kicsit összerezzent. Már fordultam volna vissza, mikor megszólalt:
- Jiho... Nem erről van szó. Szeretném, ha tudnád, hogy... - már megint? Mit kell nekem ennyire tudnom? Hogy te szoktak felfalni a hűtőt?! Vagy mi? Kezdtem unni ezt a folyamatos dadogást és nem egyenes beszédet, ami ma volt, mondja már meg mit akar és menjünk már haza. Közelebb léptem hozzá, jelezve, hogy fogy a türelmem. Lenézett a földre. Jaj, már megint... Nézz a szemembe, és mondd el mi bánt. Itt vagyok, sőt, legjobb barátok is vagyunk, ugye tudod? Elkezdett esni az eső is. Bár csak pár csepp. Egyenlőre.
- Szeretlek - mondta. Tessék? Mit mondott az előbb? Nem bírtam felfogni mit mond. Álmodok? Tényleg ezt mondta?
- Te... Tessék..? - kérdeztem vissza, kikerekedett szemekkel.
- Szeretlek te idióta, nem hallottad?! - amint kimondta az utolsó szót, megragadtam két kezemmel arcát és megcsókoltam. Eleinte gyengéden, de mikor felfogta éppen mi is történik, érzelmekkel teli csókban forrtunk össze. Az eső is egyre jobban kezdett esni, az ég is dörgött, de én most csak egy dologgal foglalkoztam. Vele. A csókban minden érzelmem benne volt: szomorúság, fájdalom, szerelem, várakozás, idegesség... És még sok más. Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy most álmodok-e, de remélem nem. Végigfuttattam nyelvem alsó ajkán, majd szájába bebocsátást nyerve csókunk egyre szenvedélyesebb lett. Mikor levegőért kapkodva elváltunk egymástól, szorosan magamhoz öleltem, amit ő is szoros öleléssel viszonzott.
- Én is szeretlek... Nagyon - mikor elengedtem és arcát néztem, láttam, hogy pár könnycsepp gördül le az arcán (az már lényegtelen, hogy az eső is esett - láttam, hogy a szeméből gördülnek le azok a könnycseppek és a szeme is halvány piros volt) ezért megkérdeztem tőle: - Miért sírsz?
- Nagyon, nagyon, nagyon boldog vagyok, azért - magához ölelt megint. Körülbelül 5 percig állhattunk ott egymást ölelve, majd kézen fogva elindultunk hazafele...

Új rész, bár kicsit megcsúszva... KICSIT... Csak közbejött pár dolog...T.T A következő - és egyben utolsó - részt közelebbre tervezem, de fogalmamsincs mikor lesz, elfoglalt vagyok mostanság /T~~~T\ Remélem tetszik az új rész~ ˇoˇ

Meixing

-----------------------------------------------------

Zico POV

Mikor Jaehyo és Luhan elmentek megvitatni azt a hagyhatatlan dolgot, gondoltam, hogy nem beszélgetni fognak. Szóval én már szedtem is a sátorfámat, de Pyo megállított.

- Hyuuung, hova mész? Jaehyo hyung és Luhan ge mindjárt visszajönnek, csak megbeszélnek valamit!

- Ja, szerintem reggel fognak legkorábban előjönni a szobából, és szerintem jobb, ha készítitek is már a füldugókat, nem fogtok tudni aludni este. Én szerintem megyek a stúdióba... Van még pár elintézni való dolgom.

- Jiho, én szerintem otthagytam valamit... Megyek veled - állt fel a kanapéról Kyung. Hát, nem számítottam rá, hogy ő is jönni fog, de nem zavar. Mikor vettük fel a cipőnket, kabátunkat már hallottam pár apróbb nyögést. Hatodik érzékkel vagyok megáldva...

Kiértünk a lakásból, és a stúdió felé vettük az irányt. Csend. Megint. Mint mindig. Miért... Kéne valamit beszélgetni, mindig csak a csend... Igaz, nekem semmi bajom a csenddel, néha igen nyugtató tud lenni, de az Isten szerelmére, ez Kyung, és minél előbb, minél közelebb kell hozzá kerülnöm vagy meghalok. Szeretem őt. Nem. Nem szeretem. Imádom őt! Oké, már kezdek átesni a ló túloldalára.

- Zico... - törte meg a csendet. Megrezzentem picit, elmélkedtem egy kicsit dolgokon erre megzavar. Hát ilyet! Na de legalább hozzám szólt, az előbb ezen hadakoztam magamban.

- Hm?

- Ugye nem baj... Hogy jöttem? Nem akartam ott hallgatni, hogyan hancúroznak, nem vagyok rájuk kíváncsi - aha, szóval nem is hagytál ott semmit. A kis huncut! Cseles vagy ám te, Park Kyung! Figyellek.

- Neem, dehogy. Igazából nekem sincs sok dolgom, a dalszöveget kéne befejeznem a No Limithez, de nincs sok ihletem. Meg, hát, néha csak szimplán kikapcsolódásból jövök ide. Nem tudom, a lényeg a lényeg, most ide volt kedvem jönni, és egyáltalán nem bánom, ha valaki csatlakozik hozzám, főleg, ha te... - jó, a vége kissééééé nyomulósra sikeredett, de kit érdekel? A nagy Zico beszél, nem más.

Elmosolyodott.

- Nagyon örülök, hogy újra jóban vagyunk, tényleg.

- Én is... - hát most erre mit mondjak? Nagyon jó, hogy újra jóban vagyunk!! Szerintem is! Most mi mást lehetne még? És akkor most következzék megint a "nyugodt"  (vagy mégse?) csend.

- Apropó, hogy állsz a No Limittel? Mindig csak írod, írod, még nincs kész? - nincs csend, ezaz.

- Már több, mint a fele kész. Még azt be kell fejeznem meg fel kell vennem. Meg majd megyek pár fellépésre is. - bólogatott.

- Annyira irigyellek...

- Miért? - kijelentése kicsit.. KICSIT váratlanul ért.

- Bomlanak utánad a csajok, sikeres vagy, sok mindenhez értesz, hihetetlenül rappelsz... Folytassam?

- Na ezt most fejezd be! Utánad is ugyanúgy bomlanak a csajok, sőt, még a pasik is, - lehet, hogy ezt nem kellett volna mondanom? - az egész banda sikeres, nem csak én, és mi az, hogy sok mindenhez értek? Te is érthetsz ennyi mindenhez, én se így születtem, hogy mindezt tudom. Valamint a rappelésedet is csiszolgathatod, de hidd el, hozzád ez illik, ahogyan rappelsz. Így vagy jó, ahogy vagy. - kicsit talán letolós, és nyomulós lett ez, de hát na, ő akarta! Felnevetett.

- Ha te mondod...

Még ami hátra volt az útból a stúdió fele elhülyültük, és azon kaptuk magunkat,hogy máris ott vagyunk. Bementünk, leültünk, vagyis én leültem, Kyung fel-alá sétafikált, és írtam tovább a No Limitet. Néha egy-egy szót szóltunk egymáshoz, de nem többet.

Kyung POV

Miután megérkeztünk a stúdióba, nem nagyon tudtam elfoglalni magam, de nem is akartam Zicot zavarni. Azt hiszem, a stúdión belül - a kanapén kívül - az ablak lett a kedvencem. Az idő mostanság túl szép a tavaszi időjáráshoz, egész jó idő volt este is, a csillagok megint látszódtak. Megint odaültem az ablakhoz, és az eget fürkésztem. Olyan szépek... Eszembe jutott a múltkori beszélgetésünk: "Kyung, ne szomorkodj. Egyszer majd találkozni fogsz egy olyan értékes emberrel, aki nagyra becsül, és neki te vagy a nagy Ő. A többiekkel nem kell foglalkozni, azok nem látják meg a kivételes embereket. Ő majd jóban, rosszban együtt lesz veled, és sosem enged el."... Én azt akarom, hogy ő legyen a Nagy Ő. Ha elmondanám neki, biztos többet hozzám se szólna. Egy próbát azért megérne... Hátha. Ukwonnak is összejött. Az meg más téma, hogy neki egy csajjal. Nekem is az lenne a normális, miért a fiúk jönnek be jobban? És pont a csapattársam és egyben a legjobb barátom?! Ezen már kár filózni, megtörtént és kész.

Zico POV

Pár sorra fogalmam sincs mit írjak. Fo-gal-mam-sincs. Ránéztem az órára: 23:14. Haza kéne menni... vagy mégse? Itt nem olyan kényelmes aludni (tapasztalat) meg Kyungot is itt untattam több órán keresztül.

- Kyung! Hol vagy? - nem láttam sehol. Aztán... visszajött az ablakból, közbe mondta, hogy "Jelen!". Huh, látom nagyon jó az az ablak. Bár nekem inkább csak kínos kijelentéseket rejt az a hely.

- Oh, nem láttalak. Szóval... Én azt mondom, hogy menjünk haza... Nem tudom, hogy dugnak-e még vagy valami, de itt elég kényelmetlen aludni, tapasztalatból mondom, úgyhogy menjünk.

- Fáradt vagy? - kérdezte.

- Hát, nem igazán, éjjeli bagoly vagyok, mondhatni. Csak itt untatlak már 3 órája minimum, te csak itt unatkozol, közbe én meg itt próbálom írni a rapet, de nem igazán akar összejönni... Bár már csak pár sor van, azt meg bármikor be tudom fejezni. Kéne egy kicsit kiszellőztetni a fejem, és utána biztos eszembe jutna valami.

- Akkor maradjunk még, engem nem untatsz, legalábbis én nekem jó volt ott az ablakban, volt időm gondolkozni kicsit.

- Húú, te vagy gondolkodó~ Kyung a bölcs - elkezdtünk nevetni ezen a hülye kijelentésemen.

- Gyere, üljünk ki az ablakpárkányra, múltkor is jól elbeszélgettünk, levegő is van, hogy kiszellőztetsd az elméd... Jó ez a stúdió, csak tudni kell használni.

- Mondom én, hogy bölcs vagy, vagyis kezdesz átalakulni azzá... Olyanokat mondasz, amiket még sose. Talán ez a túl sok gondolkodás megártott neked.

- Hülye - ütött bele a karomba közben, mivel elkezdtem az ablak felé menni. Leültünk, és a csillagokat néztük, mint múltkor...

Kyung POV

Most nem ír, itt van mellettem, pár centire, csak rám figyelne, csak ketten vagyunk, nincs itt más... Most kéne mondanom neki. De nem vagyok rá képes... Kyung, szedd össze magad! Jaj, hogy mondjam el...? 'Hé, Zico, tudod, öhm, izé, szeretlek!! Remélem te is szeretsz, mert ha nem, akkor nagyon szomorú leszek, tudod?!' Addig-addig győzködtem magam, míg véletlenül kicsúszott a számon...

- Zico, azt hiszem, valamit el kell mondanom... - kíváncsi, értetlen tekintetét rám szegezte, a szívem pedig 50x gyorsabban vert.

2 hónap után... Visszatért Meixing~ Igazából már mikor kiraktam a 10. részt akkor is elkezdtem és megvolt, hogy mi lesz benne csak aztán mindig elmaradt mert nem igazán tudok +18-at írni..XD Aztán most viharok vannak egyfolytában és elment 4 és fél órára a net szóval unatkoztam, és megírtam a részt. A következő nem tudom mikorra várható... De szerintem a héten. :)

A kép ne ijesszen meg senkit, nem lesz szakítás, csak nem találtam semmi normális képet / gifet XD

Köszönöm, hogy ennyien várjátok a további részeket~♥

Ja, és nem tudom, észrevettétek már, hogy fent a szövegre kattintva menüpontok vannak...?:D Mert akiket kérdeztem senki se látta.:| Mondom... OK.

MeiXing

------------------------------

Jaehyo POV

Már épp mélyítettem volna a csókot azzal, hogy nyelvemet végigsimítom alsó ajkán szájába bebocsátást kérve, de ő gyorsabb volt. A csók a végletekig mélyült, és szinte már egymás szájába másztunk, a szoba cuppogásokkal és sóhajokkal töltődött fel. Egy idő után levegő hiányában elváltunk egymástól, és amint levegőhöz jutott, egyből meg is ragadta az alkalmat egy kis szónoklatra.

- Miért itt és most? Pont ma jöttem bemutatkozni a bandatársaidnak, aztán még le is fektetsz, első gondolatuk az lesz, hogy egy szexéhes vadállat vagyok.

- Azért, mert akarlak. És te igenis egy szexéhes vadállat vagy, ezt a banda elől se kell takargatnod. Meg amúgy is, nem emlékszel? A csók közben igen vad voltál, nem éreztem semmi ellenvetést. Szóval most se legyen - már épp vettem volna vissza birtokomba azt, ami az enyém, de megint megzavart, pedig nem kéne, mert a nadrágom már kezd eléggé szűkké válni.

- De... - épp kezdett volna bele mondatába, de úgy döntöttem, a szavába vágok.

- Semmi de - és támadtam meg mézédes ajkait újra. Miután beletörődött, hogy mostanság nem fog szóhoz jutni visszacsókolt. Eközben próbáltam lerángatni róla pólóját pár másodpercre elszakadva tőle. Kezeimet végigfuttattam mellkasán majd mellbimbóinál állapodtak meg. A csókot megszakítva ledöntöttem az ágyra majd ráültem - még nadrág fedte - hímtagjára. Hogy már így is vékony idegszálain tovább táncoljak elkezdtem rajta lassan, kínzóan mozogni, közben egyre nagyobb sóhajok hagyták el száját.

- J-Jae... hyo... ne húzd.. az időt... - szűrte ki fogai közül.

Megálltam a mozgással. Ezt a pillanatot meg is ragadta, és lehúzta felsőmet, majd ő döntött le ezúttal az ágyra. Lassan végignyalt felsőtestemen, közben mély sóhajok hagyták el számat. Mellbimbóimnál hosszabb időt töltött, szívogatta, nyelvével ingerelte hol az egyiket, hol a másikat, itt már kisebb nyögések is törtek fel torkomból. Miután abbahagyta a mellbimbóimmal való játszadozást, lejjebb tért nyelvével és kezeivel, majd elkezdte leszedni rólam a nadrágot. Mikor az már nem zavarta munkájában, alsónadrágomon keresztül simított végig ágaskodó férfiasságomon. Erre egy eléggé határozott nyögés tört ki belőlem.

- N-ne... Ne legyél szemét... - alig bírtam kimondani is.

- Kölcsön kenyér visszajár - egy vigyor jelent meg az arcán. Már épp kezdtem begurulni, mikor egy határozott mozdulattal szinte szabályosan letépte rólam a textíliát. Hosszú ujjait végighúzta hímtagomon, ami után már alig bírtam türtőztetni magam. Luhan ujjaival körbefogta a kicsi Hyo-t, és lassú mozdulatokkal kezdte el mozgatni kezét rajta.

- Lu... Luhan... - tekintetemben egy kicsi harag (amiatt, hogy nem elégít ki itt és most azonnal) és persze hatalmas vágy volt látható. Szemei eddig munkálkodó kezét figyelték, de amikor hallotta nevét, egyből felkapta tekintetét. Biztosra veszem, hogy tudta, azonnal gyorsítania kell a tempón, mivel keze egyből gyorsabban kezdett járni hímvesszőm körül, és nyögéseim egyre hangosodtak, és szaporodtak. Lulu most biztos azt gondolja, hogy "Jaj, Istenem, Jaehyo, a többiek most biztos meg fogják hallani, hogy mi mit csinálunk...", de nagyon nem érdekelt. Hozzanak fel ők is maguknak pasit, vagy csajt, mindegy, dugják meg és olyan hangerővel nyögnek amilyennel csak akarnak, engem nem érdekel. Nem sok időbe tellett, mire elértem a beteljesülésig, és odaélveztem kezére. A levegőt sűrűn vettem, és mikor kinyitottam kezét felemelte, majd lenyalta róla a rajta lévő nedvem. Nagyon erotikusra vette a témát, szóval egyből éreztem, hogy újra kőkemény vagyok. Mikor összeszedtem erőmet felkeltem a fekvő pózomból és szenvedélyes csókra invitáltam, közben próbáltam övét kicsatolni, és nadrágját lerángatni róla. Mikor azzal is végeztünk (végül közösen megoldottuk a zavaró tényezőt, ami sajnos a csókunkat is megzavarta) visszatértem oda, ahol abbahagytuk, és boxerébe nyúltam be és kézbe vettem a farkát. Elkezdtem rajta mozgatni kezemet, közbe nekidöntöttem az ágy fejtámlájának hátát és megszakítottam a nyelvcsatánkat. Lehámoztam róla az alsóját és - igaz, pár másodperces tétovázás után - számba vettem férfiasságát. Fejem fel-le járt a hosszán, közbe kéjes nyögéseket hallatott, ami tudtomra adta, hogy igenis jó munkát végzek. Egyre jobban gyorsítottam, egyre többet nyögött, és nevemet kiabálva élvezett számba, amit le is nyeltem. Szájához mentem újra, hogy megízlelhesse saját magát, majd pár másodperc múlva eltávolodott tőlem, és szóra nyitotta száját:

- Jaehyo, én most, és itt akarlak. Tégy magadévá! - egy piszkos mosoly jelent meg arcomon, majd elfektettem az ágyon Luhant. Három ujjamat szájába csúsztattam, amiket ellenkezés nélkül nyalogatni kezdett, közben lent izgattam. Mikor elég nedvesnek éreztem ujjaimat kihúztam szájából, és belecsúsztattam egy ujjat a háromból. Arca szinte rezzenéstelen volt, szemét csukva tartotta, élvezte a pillanatot. Úgy gondoltam egy ujj még nyugodtan mehet, szóval még egyet becsúsztattam a másik mellé, és lassan mozgatni kezdtem benne. Mikor hozzászokott a furcsa érzéshez a harmadikat is hozzáadtam. Egyszer csak halk nyögések szabadultak fel torkából, ekkor úgy gondoltam, most már elég tág, síkosító után kezdtem keresgélni, de leállított.

- Hagyd.

- De...

- Semmi de! - mosoly jelent meg az arcán. Ó, igen, én is ezt mondtam. Parancsolgatunk? Legyen, ahogy akarod.

Hímvesszőm megfogtam, majd ujjaimat felcseréltem vele. Hogy csillapítsam az ideiglenes fájdalmat, lágy csókokkal hintettem be felsőtestét. Egy kis idő múlva jelzett, hogy mozoghatok, először lassan, majd egyre gyorsabb tempón kezdtem el döngetni. Olyan hangosan nyögtünk, hogy szerintem még a harmadik szomszéd is tisztán hallotta a történéseket. Ezzel nem törődve élveztünk el egymás nevét nyögve, mintha ez lenne utolsó napunk. Fáradtan rogytam mellé, mit sem törődve azzal, hogy tiszta ragacs az ágy. Ráér az később is.

Arcához hajolva egy puszit adtam arcára és odasúgtam neki:

- Szeretlek.

- Én is - hallottam a választ, majd nem sokkal utána el is aludtunk.