Zico POV
Mikor már csak egy lépés választott el a nappalitól eszembe jutott, hogy ez akár egy betörő is lehet. Woo Jiho, ne legyél gyáva. Különben is, ki tudna bejutni ide? Annak személyesen gratulálnék. Léptem egyet és egy röhögcsélő, telefonáló Jaehyo háttal találtam magam szembe. Gondolhattam volna... Megy mindenkinek a pletyi, amit Kyunggal beszéltek, de nekem persze senki se beszél róla... Szomorú vagyok!
- Oké. Holnap ugye még beszélünk? Rendben. Én is szeretlek, jó éjszakát Lulu~~ - és ezzel letette a telefont, vigyorogva örömködött magában. Lulu? Mi a ... Ugye most nem az EXO M-es Luhanra gondolt? Szóval... PASIJA van? És mi az, hogy "szeretlek"? Oké, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ő nem lehet szerelmes, de még jár is valakivel, aki fiú, és szintén idol, de még csak nem is ennél a kiadónál van... Ja, oké, Jiho, alkottál most, Luhan és Jaehyo már régóta ismerik egymást. De akkor is! Barátok voltak, nem élettársak. Na jó, ezt itt és most befejezem, ugyanis körülbelül nálam is ugyanaz az állás, kivétel az, hogy nincs senkim. Na és azzal mi van, hogy én nem tudok róla? A leadernek mindenről tudnia kell...!
Hyo megfordult, (biztos aludni ment volna, ami nem igazán jött össze neki, ugyanis pontosan belém ütközött) és az ütközés után visszapattanva rólam láttam halálra rémült arcát, és a szívének 200-as pulzusát még innen is hallani lehetett, miután vagy két métert hátrált az "ismeretlen betolakodó" elől.
- Halálra rémisztettél Woo Jiho! És te mióta állsz itt? Hallgatóztál? Hogy merészeled....?
- Nyugodj már le - vágtam szavába. - Nem hallgatóztam, csupán 6 órányi alvás után felébredtem, és zajt hallottam innen, szóval gondoltam megnézem ki és miért van itt. De mivel már tudom, hogy csak te voltál, így megyek is vissza.... - már éppen fordultam volna vissza, hogy hárítsam további kérdéseit ám gyors lépteivel szinte azonnal mögöttem termett és vállamra téve kezét megfordított.
- Mennyit hallottál? - félelem és idegesség látszódott rajta.
- Mikor? - higgadtságom nem igazán illett a képbe, bár lehet csak Narancsocska ijedt és mániákus hangja nem illett ide, ki tudja.
- Az előbb... Amikor telefonáltam... Mit hallottál? - sóhajtottam. Ez a beszélgetés lehetséges, hogy egy kicsit hosszú lesz...
- Üljünk le.
Leültem a kanapéra, ő pedig az ellentétes felére, jó messze tőlem, mintha valami ősrégi ellensége lennék.
- Nos, semmi extrát, csak azt hogy "szeretlek, jó éjt Lulu" ... - megkönnyebbülés szele futott át rajta, mintha csak azt mondtam volna, hogy "Áh, csak annyit hallottam, hogy a kenyérről beszélgettél valakivel...", azonban nekem csak egyre jobban zavarodott lett emiatt tekintetem, és mikor a pofámba röhögött, utána már az idegesség is otthonosan mozgott rajta. - Most meg mit röhögsz?
Mikor alábbhagyott nevetése, nehezen, de végre kibökte a nevetség tárgyát.
- Nem tudtál róla még, igaz?
- Nem, pedig kellett volna.
- Miért "kellett volna"? A magánéletembe nem tartozik bele a banda. Ha úgy éreztem volna, hogy megosztom veletek is, akkor szóltam volna. Mondjuk rajtad kívül a bandából még senki sem tudja, de ha nagyon zavar a dolog, elmondhatom mindenkinek, akkor viszont el kéne hívnom ide Őt.
- Nekem aztán mindegy. Csak tudod, a leadernek minden apró-cseprő dologról tudnia kell.
- Szerintem nem ez az egyetlen dolog amit nem tudsz. Például tudod azt, hogy U-Kwon miért jár el itthonról olyan sokat? - megráztam a fejem. - Van barátnője.
- Most ez komoly? - úgy nézhettem ki, mint aki szellemet lát.
- Nem esett le neked még? Mi másért mehetne el itthonról? Mondjuk én ezt nem kikövetkeztettem, - pedig az a képességem is csodálatra méltó - hanem ő mondta nekem.
- De... de... A leadernek ... - most pedig ő hallgattatott el.
- A leadernek nem kell mindenről tudnia. Különben is, az ember annak mond el valamit, akinek akar. Figyelj, szerintem én is elmondtam volna neked, U-Kwon is meg a többiek, ha van valami bajuk, vagy titkuk, de nagyon eltávolodtál a bandától. Rengeteg időt töltesz a stúdióban. Oké, hogy a legjobb albumokat akarod mindig kiadni a kezeid közül, el is ismerem, jó munkát végzel - azt leszámítva persze, hogy még mindig két másodpercnyi részem van csak a dalokban -, csak azért néha kéne velünk is törődnöd. - szóval ő most azt akarja, hogy a Block B apucija legyek. - Bocsánat, ha ezt most az arcodba vágtam, nem akarok szemét se lenni, de kicsit gondolkozz el ezen. Nem csak Kyungtól zárkóztál el, aki a legjobb barátod volt, az egész bandától.
Igaza volt. Tényleg kevés időt töltöttem a bandával, próbáltam a szabadidőmet is velük tölteni, ha lehet, de a munka az első... Azt leszámítva persze, hogy gyakorlatilag ingyen dolgozok a Stardomnak, de én ezt szeretem csinálni, a zene, a rap... Az életem.
- Úú, ha már Kyungnál tartunk, ma olyat hallottam tőle...! Miután elmeséltem, bokáig fog érni az állad!
Mikor már csak egy lépés választott el a nappalitól eszembe jutott, hogy ez akár egy betörő is lehet. Woo Jiho, ne legyél gyáva. Különben is, ki tudna bejutni ide? Annak személyesen gratulálnék. Léptem egyet és egy röhögcsélő, telefonáló Jaehyo háttal találtam magam szembe. Gondolhattam volna... Megy mindenkinek a pletyi, amit Kyunggal beszéltek, de nekem persze senki se beszél róla... Szomorú vagyok!
- Oké. Holnap ugye még beszélünk? Rendben. Én is szeretlek, jó éjszakát Lulu~~ - és ezzel letette a telefont, vigyorogva örömködött magában. Lulu? Mi a ... Ugye most nem az EXO M-es Luhanra gondolt? Szóval... PASIJA van? És mi az, hogy "szeretlek"? Oké, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ő nem lehet szerelmes, de még jár is valakivel, aki fiú, és szintén idol, de még csak nem is ennél a kiadónál van... Ja, oké, Jiho, alkottál most, Luhan és Jaehyo már régóta ismerik egymást. De akkor is! Barátok voltak, nem élettársak. Na jó, ezt itt és most befejezem, ugyanis körülbelül nálam is ugyanaz az állás, kivétel az, hogy nincs senkim. Na és azzal mi van, hogy én nem tudok róla? A leadernek mindenről tudnia kell...!
Hyo megfordult, (biztos aludni ment volna, ami nem igazán jött össze neki, ugyanis pontosan belém ütközött) és az ütközés után visszapattanva rólam láttam halálra rémült arcát, és a szívének 200-as pulzusát még innen is hallani lehetett, miután vagy két métert hátrált az "ismeretlen betolakodó" elől.
- Halálra rémisztettél Woo Jiho! És te mióta állsz itt? Hallgatóztál? Hogy merészeled....?
- Nyugodj már le - vágtam szavába. - Nem hallgatóztam, csupán 6 órányi alvás után felébredtem, és zajt hallottam innen, szóval gondoltam megnézem ki és miért van itt. De mivel már tudom, hogy csak te voltál, így megyek is vissza.... - már éppen fordultam volna vissza, hogy hárítsam további kérdéseit ám gyors lépteivel szinte azonnal mögöttem termett és vállamra téve kezét megfordított.
- Mennyit hallottál? - félelem és idegesség látszódott rajta.
- Mikor? - higgadtságom nem igazán illett a képbe, bár lehet csak Narancsocska ijedt és mániákus hangja nem illett ide, ki tudja.
- Az előbb... Amikor telefonáltam... Mit hallottál? - sóhajtottam. Ez a beszélgetés lehetséges, hogy egy kicsit hosszú lesz...
- Üljünk le.
Leültem a kanapéra, ő pedig az ellentétes felére, jó messze tőlem, mintha valami ősrégi ellensége lennék.
- Nos, semmi extrát, csak azt hogy "szeretlek, jó éjt Lulu" ... - megkönnyebbülés szele futott át rajta, mintha csak azt mondtam volna, hogy "Áh, csak annyit hallottam, hogy a kenyérről beszélgettél valakivel...", azonban nekem csak egyre jobban zavarodott lett emiatt tekintetem, és mikor a pofámba röhögött, utána már az idegesség is otthonosan mozgott rajta. - Most meg mit röhögsz?
Mikor alábbhagyott nevetése, nehezen, de végre kibökte a nevetség tárgyát.
- Nem tudtál róla még, igaz?
- Nem, pedig kellett volna.
- Miért "kellett volna"? A magánéletembe nem tartozik bele a banda. Ha úgy éreztem volna, hogy megosztom veletek is, akkor szóltam volna. Mondjuk rajtad kívül a bandából még senki sem tudja, de ha nagyon zavar a dolog, elmondhatom mindenkinek, akkor viszont el kéne hívnom ide Őt.
- Nekem aztán mindegy. Csak tudod, a leadernek minden apró-cseprő dologról tudnia kell.
- Szerintem nem ez az egyetlen dolog amit nem tudsz. Például tudod azt, hogy U-Kwon miért jár el itthonról olyan sokat? - megráztam a fejem. - Van barátnője.
- Most ez komoly? - úgy nézhettem ki, mint aki szellemet lát.
- Nem esett le neked még? Mi másért mehetne el itthonról? Mondjuk én ezt nem kikövetkeztettem, - pedig az a képességem is csodálatra méltó - hanem ő mondta nekem.
- De... de... A leadernek ... - most pedig ő hallgattatott el.
- A leadernek nem kell mindenről tudnia. Különben is, az ember annak mond el valamit, akinek akar. Figyelj, szerintem én is elmondtam volna neked, U-Kwon is meg a többiek, ha van valami bajuk, vagy titkuk, de nagyon eltávolodtál a bandától. Rengeteg időt töltesz a stúdióban. Oké, hogy a legjobb albumokat akarod mindig kiadni a kezeid közül, el is ismerem, jó munkát végzel - azt leszámítva persze, hogy még mindig két másodpercnyi részem van csak a dalokban -, csak azért néha kéne velünk is törődnöd. - szóval ő most azt akarja, hogy a Block B apucija legyek. - Bocsánat, ha ezt most az arcodba vágtam, nem akarok szemét se lenni, de kicsit gondolkozz el ezen. Nem csak Kyungtól zárkóztál el, aki a legjobb barátod volt, az egész bandától.
Igaza volt. Tényleg kevés időt töltöttem a bandával, próbáltam a szabadidőmet is velük tölteni, ha lehet, de a munka az első... Azt leszámítva persze, hogy gyakorlatilag ingyen dolgozok a Stardomnak, de én ezt szeretem csinálni, a zene, a rap... Az életem.
- Úú, ha már Kyungnál tartunk, ma olyat hallottam tőle...! Miután elmeséltem, bokáig fog érni az állad!
Címkék: 첫 사랑