Zico POV
Mikor láttam, hogy úgy néz rám, mint egy ufóra elfordítottam fejemet.
- Most miért nézel így? Csak az igazat mondom...
- Áh, semmi, csak... - nevetett. - Te mióta lettél ilyen költői?
Úgy konkrétan, ÉN SEM TUDOM. Csak úgy jött. Park Kyung, ezt te művelted velem, és még te vonsz kérdőre?!
Egy kicsit kezdett hideg lenni már és kezdtem álmosodni is.
- Mennyi az idő, nem tudod? - kérdeztem szememet dörzsölve tőle. Előkapta telefonját, - ó, tényleg, nekem is van... de jobb, ha ő mondja meg nekem - a kijelzőre nézett és már mondta is a számsort.
- Tizenegy harminc - mondta mérnöki pontossággal.
- Kö... - már köszöntem volna meg neki, és kezdtem volna bele elköszönőbeszédembe mikor szavamba vágott.
- Harmincegy - ó, köszönöm tudóskám a kiegészítést. Nekem az is jó lett volna, ha annyit mond, hogy tizenegy óra van...
- Köszi... - és megint a szavamba vágott.
- Nincs mit - nem fér a bőrébe ma nagyon ez a srác... Á, de ne legyünk mérgesek, miért lennénk? Kicsit túlpörög, ennyi az egész. Én is túlpörögtem szinte mióta bejött a stúdióba, de már kissé nagyon fáradt vagyok. Jaehyo akciója nem tett jót az éjszakámnak.
- Szerintem menjünk, a többiek szerintem már aggódnak - álltam fel közben. Persze, aggódnak... Azzal se foglalkoznának, ha két hétig nem jönnék haza. Heh, már tök természetes, hogy én a stúdióban vagyok egész nap. Köszönöm szépen!
Tekintete kissé szomorúvá vált.
- Most megint miért vagy szomorú? Holnap is lesz nap, csak kicsit fáradt vagyok, este Jaehyo... - itt megakadtam. Nem kéne elmondani. Vagy, ha el is mondom, mit tud tenni? Fölösleges, ezt majd Jaehyoval lerendezem. MAJD. Nincs mostanság kedvem hozzá.
- Jaehyo? Mi van Jaehyoval? - arca ijedtté vált.

Kyung POV
- Most megint miért vagy szomorú? Holnap is lesz nap, csak kicsit fáradt vagyok, este Jaehyo... - nem folytatta. Mi van Jaehyoval?! Ugye nem mondott el semmit Ziconak? Hülyeség volt elmondanom neki... Mindegy, egyszer úgyis megtudta volna.
- Jaehyo? Mi van Jaehyoval? - úgy nézhettem ki, mint aki szellemet látott.
- Semmi - lerendezte ennyivel az egészet.
- Zico, mondd meg! Mi volt Jaehyoval?! - kezdtem kicsit kiakadni.
- Hát, tudod, Kyung...
- Ne.
- Hm?
- Ne mondj semmit. Ah Zico... Én nem is tudom, hogy mondjam el... Szeretném, ha tudnád, hogy... - ajkamra haraptam. Mondjam? Ne mondjam?
- Te uszítottad rám Jaehyot? - tessék?
- Mi?!
- Ja, semmi extra, csak az éjszaka közepén Jaehyo hangosan telefonált, kimentem, letette a telefont, majd letámadott. Semmi extra, tényleg.
- Én... Én nem! Szóval tényleg ő volt?
- Te is ott voltál reggelinél, nem? Nehogy higgy neki... Jaehyo a nap 24 órájában álarcot visel.
Uh, ezt most mire vegyem? De tényleg, ha elmondta Jaehyo Ziconak... Kiherélem. Kicsit elgondolkoztam, mint mostanság sokszor, Zico hozott vissza a való világba, de mielőtt megszólalhatott volna, kiszúrtam azt a bizonyos fehér papírlapot az asztalon. Sunyi mosollyal közelítettem felé, de ezt Zico is észrevette, és odavetődött a kanapéra és felkapta az asztalról a papírt.
- Naaa, most miért? Látni akarom, kíváncsi vagyoook! - kezdtem az ál-hisztit egy kis aegyoval megspékelve, bár nem tudom mennyire látszott ez annak.
- Titok! Titok! Nem szabad! - mintha az eltitkolt gyereke lenne, úgy rejtegette azt a papírlapot.
- Szomorú leszek! Még jobban! - kezdtem a fenyegetőzést.
- Majd.. Ha kész lesz, nyugi, te leszel az elsőőő, akinek megmutatom!! - emelte ki az "első" szót.
- Ígérd meg!
- Megígérem.
Ezt egy mosollyal nyugtáztam, és ki is mondtam azt a mondatot, amit még Zico akarhatott mielőtt rávetemedtem a kis kicsikéjére:
- Mehetünk? - és ezzel ki is léptem az ajtón.
Ő is jött, és együtt mentünk haza. Igaz, sajnos, az út szinte csendben telt el, de nem zavart. Ez az a "kellemes" fajta csend volt. Jó volt megint vele lenni... Egy év után... Mi nem jó vele?
Az út kicsit hosszúnak tűnt, pedig egyáltalán nem az, de hazaértünk. Kicsit énis kezdtem fáradt lenni, úgyhogy nem volt rossz ötlet ez Zicotól. Mikor beértünk levettük kabátunk és cipőink, majd beljebb mentünk, éééés... Kit látnak szemeim?

Zico POV
Ahn Jaehyo. Miért pont te? Miért nem például... U-Kwon? Ő úgyis olyan keveset van itthon..! De erre Isten ezzel ver, hogy Hyo-t rám küldi... Na jó, a káromkodásról csak egy kis időre majd le kell szoknom, Kyung kedvéért.
- Ja, igen... Ó, figyelj.. Le kell tennem. Akkor holnap. Oké, én is, sziaszia~~ - és ezzel letette. MIÉRT NEM BESZÉLTÉL MÉG TOVÁBB A TELEFONON?! Akkor megúsztam volna megint egy döntést. Reggel kibújtam alóla, és megint kiakartam. De ő nem engedi!
- Ó, hát hazaértetek? - jött oda hozzánk tenyereit összedörzsölve, mintha csak a Sátán lenne, aki értünk jött, és már előkészítette a Pokol felé vezető utat. Bár Kyung tuti nem jönne utánam... Na, majd én gondoskodok róla, hogy halálom után se legyek egyedül.
- Igen, baj? - mondtam neki. Kyung egyből érezte a feszültséget, kicsit elbújt mögém.
- Áá, dehogy! - megint az a huncut mosoly. Istenem, hogy én ezeket a huncut, sunyi mosolyokat, mennyire utálom...!
- Akkor, ha megengednéd... - már mentem volna el Kyunggal az oldalamon, de megállított. - Most meg mi van? - sátáni arca kezdett átváltani egy vérengző gengszterévé, aki jött behajtani a pénzt, és életre - halálra vívott harc fogja most kezdetét venni.
- Mi van köztetek? - És most... ez mi?!
- Mi lenne? Megbeszéltük Kyunggal a dolgokat, és újra a "legjobb barátok" pozíciót tölti be kapcsolatunk mutatója. - már indultam el hátra a szobám felé, de MEGINT megzavart. Jaehyo az emberek megzavarásában világelső.
- Ma téged keresett Hwayoung. Azt kérdezte, hogy a holnapi randi áll-e, még. - ekkora szarkavarót... Kezdett elegem lenni. Visszafordultam hozzá.
- Akkor miért nem engem hívott? Tudod, nekem is van telefonnak nevezett elektronikai kütyüm amivel a másik embert el tudod érni.
- Nem vetted fel. Válaszolj, majd visszahívom.
- Én is fel tudnám hívni, és megmondani neki, hogy áll-e még a randi, ha randiznék vele, és megbeszéltem volna vele egy randit. De mivel nincs barátnőm, és nem is Hwayoung az, így sajnááálatos módon, nem randizok senkivel holnap. Szabad vagyok. - és ezzel egy "győzelem" mosollyal távoztam is a Sátán házából. Vagyis a nappaliból. Az már nem érdekelt, hogy Kyung hova megy... Jaehyo amennyire elbaszta a dolgokat, tovább nem tudja, lényegtelen mit mond neki. Elmentem zuhanyozni, majd megmostam a fogaimat és átvedlettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni.
Másnap a szokásos 9 órakor keltem. Kimentem a konyhába megint, és - szokásosan - U-Kwon kivételével mindenki ott volt. Apropó... Valamiért nem zavarja most semmi a kilátásomat. Nincs itt Jaehyo! Már majdnem kezdtem az "ez az, szép napom lesz" ugyancsak győzedelmi táncomat, de közbe aggódás is töltött el. Hol lehet akkor? Áh, nem aggódok, csak vigyáz magára, főleg, hogy ott van neki a kis "Lulukája"... De... Miért van mindenki rendes ruhába? Megyünk valahova?
Már épp üdvözölni akartam a jónépet, és megkérdezni ezt, mikor megzavartak. Most ez az új menő itt Block B háza táján, hogy egymás szavába vágunk? Ezt megjegyeztem.
- Szia Jiho, szerintem öltözz át valami normális ruhába, Jaehyo mondta, hogy hoz egy régi barátját ide, bemutatni nekünk. - üdvözölt Kyung fülig érő mosollyal, aminek örültem, megint csak. De kit hoz bemutatni és mi ez? Oké, eleget tettem a kérésnek, visszamentem a szobába és átvettem valami normális ruhát.