Zico POV
Elmulattuk az időt a semmivel, konkrétan a TV képernyőjét bámultuk, már fél 3-at mutatott az óra mutatója, de még sehol sincs Jaehyo és a titokzatos barátja. Bár engem különösképpen nem zavart, legalább egy fél napom eddig nyugodt volt. Ám de nem tartott ez sokáig, ugyanis ajtónyitódást hallottam. Most agy U-Kwon (aminek nagyon kicsi az esélye) vagy Jaehyo, aminek már épp itt lenne az ideje (vagy nem). Mindenki az ajtó felé nézett várva míg valaki kidugja a fejét.
- Sziasztoooook~ - üdvözölt minket fülig érő mosollyal.. U-Kwon? Na jó, ez nem talált. De legalább ő is itt van. - Miért vagytok felöltözve? Megyünk valahova? Hol van Jaehyo hyung? Nélküle nem ér sehova menni! Heten együtt, örökké, nem tudjátok?!
- Nyugi, nyugi, nyugi! Nem megyünk sehova, Jaehyo mondta, hogy hoz bemutatni egy régi barátját, szóval pont időben érkeztél, hogy te is megismerd - álltam fel és mentem oda hozzá.
- És hol van ő? - nézett ártatlanul körbe.
- Ki?
- Hát ő..!
- De ki 'ő'?! - fogalmazhatna egyértelműbben is.
- Jaehyo barátja.
- Na, miért nem ezt mondtad... Hát Jaehyo még 9 előtt bejelentette a bandának hogy majd jön és hozza a haverját de azóta is csak várjuk...
- Ó, értem. Mit néztek? - és rólam szinte megfeledkezve futott el és vetemedett a kijelző elé amin valami hülyeséget néztek a többiek. Nagyon nem érdekelt a dolog... Már inkább kezdett elegem lenni, hogy Hyo mindig késik, sosem tartja szavát satöbbi...
- Srácok, én megyek a stúdióba, majd jövök, ha megérkezne Jaehyo és a haverja, csörögjetek rám - ezzel felkaptam magamra egy kéznél levő pulcsit, (ami reményeim szerint az enyém) felvettem a cipőm és már mentem is. Be kell fejeznem azt a számot...
Út közben azon gondolkoztam, mi legyen a folytatása, bár már nem is emlékeztem arra sem, amit írtam eddig. Kyung elveszi az eszemet teljesen. Bár a tegnapi nap nagyon jó volt... Élveztem. Örülök, hogy megint jóban vagyok vele.
Gondolatmenetem közbe megláttam egy ismerős alakot kézen fogva egy ismeretlen alakkal. Méregettem tetőtől talpig, de nem tudtam rájönni, ki lehet az. Észre se vettem, hogy már rég elkerültem azt az épületet, ahova menni akartam, és a két "ismeretlent" követem. Egyszer csak oldalra fordította az ismerősebb alak a fejét és... Jaehyo. És egy valaki. Szóval már több emberrel is kavar? Ezt nevezem. Tehát neki ilyen könnyen megy.
Észrevehetett, ugyanis a következő lépése az volt, hogy köszönt nekem, amit nem akartam, hogy bekövetkezzen.
- Szia Jiho! Hát te? - köszönt nekem mosollyal az arcán. Teljesen más, mint általában.
- Őő.. Hello... Hát, a stúdióba indultam csak aztán megláttalak és.... De miért te kérdezel? Én kérdezek inkább, miért nem jöttél még meg a "haverod"? Reggel 9 óta várunk rátok.
- Ja, el is felejtettem. Ő itt Luhan, őt akarom vinni hozzánk, bemutatni a többieknek - Luhan. Bevillantak a dolgok, a telefonbeszélgetés, és amit utána beszéltünk... Most komolyan be akarja mutatni a többieknek? Mármint oké, nem állok útjukba csak na... Ilyenre még nem volt példa a bandában.
- Örülök, hogy találkoztunk, a nevem Luhan az EXO M vezető énekese - hajolt meg illemtudóan.
- Én pedig a Block B leadere vagyok, Woo Jiho, de haveroknak csak Zico és úgy körülbelül már mindenkinek, szóval neked is - hajoltam én is meg. - Bizonyára már mesélt neked a barátod - ezt a szót kicsit sajnos akaratlanul is megnyomtam szóval ilyen "melegek ellen" tüntetőnek nézhettem ki a szemükben, de hát ha Jaehyo tudja az igazságot bizonyára Luhan is és nem veszi szívére. - néhány dolgot a csapatról...
- Ó, igen, és már egész jól tudom a dolgokat itt a bandátokban. - dolgokat... Mégis miféle dolgokat? Vártam valami dicsérő szót, hogy "Zico nagyon jó vagy..." "És nagyon jól rappelsz." de.. SEMMI. Jó, mondjuk mit is várok, ez Jaehyo pasija és úgy kinézetileg egyenrangú is Jaehyoval szóval ugyanolyan mint Hyo. Azért remélem nem akar majd az éjszaka közepén letámadni.
- És hogy gondoltad el ezt az egész bemutatkozósdit? Itt is marad Luhan? - néztem vissza Jaehyora.
- Aha, bemutatom nekik Luhant kicsit dumálunk aztán úgyis este lesz..... - itt mosollyal az arcán "Lulu" oldalba bökte könyökével Hyot és valami oylasmit súgott neki, hogy "Maradj már csendben." nem igazán értettem, na meg az erős kínai akcentusa is rontotta a helyzetet. Ugye nem az, amire gondolok? Jó mondjuk a bemutatkozás részemről megvolt, igazándiból már mehetnék is a stúdióba, de azért kötelességemnek érzem, hogy ott legyek.
- Na menjünk, mert BEESTELEDIK ... - előttem mentek, én pedig követtem őket. Út közben összekulcsolt kezükre tévedt a szemem. Mi is foghatnánk egymást kezét Kyunggal... De ő nem szeret.
Megérkeztünk. Bementünk az ajtón levettük a cipőket, majd beszóltam a többieknek:
- Na nézzétek, kiket hoztam! - és mind az öt szempár ránk, vagyis leginkább Luhanra szegeződött. Nem fogták egymás kezét, szóval az nem szúrta senki szemét.
- Ó, ó, hyung, hyung, hol a telefonom, nem tudod? Zico hyung mondta, hogy hívjuk fel, ha megjönnek Jaehyo hyungék!! - mondta Taeilnek. Szinte választ se várva futott a szobájába telefonjáért, majd vissza a nappaliba, és tárcsázni kezdett. Mindenki lefagyva állt és csak nézett, hogy "Ez most mit akar?!". Telefoncsörgés. A telefonom. Felvettem.
- Szia P.O. - szóltam bele.
- Hyung, hyung, Jaehyo hyung és a barátja itt vannak! - mondta izgatottan, szerintem észre se vette, hogy ott vagyok tőle két méterre.
- P.O ... Itt állok két méterre tőled.
- Ó, tényleg? SZIA HYUNG!! - mint valami fogyatékos. Kinyomtam a telefont.
- Na, miután Pyo-nak is leesett, hogy mindenki itt van, szeretném bemutatni nektek Luhant. Luhan az EXO M egyik kínai tagja, így nem igazán tud koreaiul, ő a vezető énekese a csapatnak. Nos... És... Az én barátom. - megfogta a kezét Luhannak. Ő meg cask mosolygott, mint a tejbetök.
Csend.
- Jaehyo hyung és Luhan hyung együtt vannak, de aranyos!!! Sok boldogságot hyung és hyung!! - mint egy öt éves, komolyan. Semmi több. Itt táncikált össze-vissza, végül Taeil állította le. Mint mindig. Milyen jó, hogy van egy Taeil is a csapatban...
Mikor mindenki realizálta a dolgot, elkezdett beszélgetni Hyo-val, és Luluval. Egész barátias hangulat alakult ki, mindenki mindenkivel beszélgetett, rég volt ilyen. És mind a 7en itt voltunk. Illetve 8-an, Luhannal. Olyan 8 óra fele azonban Jaehyo felállt és Luhant maga után húzva mondta:
- Ha most megbocsájtotok... Van egy kis dolog, amit Luhannal négyszemközt szeretnék megvitatni - és ezzel el is tűntek. Kérlek, ne, csak ezt ne...
Jaehyo POV
Amilyen gyorsan csak lehetett húztam magam után Luhant, aki nem igazán értett semmit.
- Ez most miért? - kérdezte kétségbeesve.
- Még múltkorról maradt tartozásod. És ezt most behajtom - martam rá puha ajkaira.
Elmulattuk az időt a semmivel, konkrétan a TV képernyőjét bámultuk, már fél 3-at mutatott az óra mutatója, de még sehol sincs Jaehyo és a titokzatos barátja. Bár engem különösképpen nem zavart, legalább egy fél napom eddig nyugodt volt. Ám de nem tartott ez sokáig, ugyanis ajtónyitódást hallottam. Most agy U-Kwon (aminek nagyon kicsi az esélye) vagy Jaehyo, aminek már épp itt lenne az ideje (vagy nem). Mindenki az ajtó felé nézett várva míg valaki kidugja a fejét.
- Sziasztoooook~ - üdvözölt minket fülig érő mosollyal.. U-Kwon? Na jó, ez nem talált. De legalább ő is itt van. - Miért vagytok felöltözve? Megyünk valahova? Hol van Jaehyo hyung? Nélküle nem ér sehova menni! Heten együtt, örökké, nem tudjátok?!
- Nyugi, nyugi, nyugi! Nem megyünk sehova, Jaehyo mondta, hogy hoz bemutatni egy régi barátját, szóval pont időben érkeztél, hogy te is megismerd - álltam fel és mentem oda hozzá.
- És hol van ő? - nézett ártatlanul körbe.
- Ki?
- Hát ő..!
- De ki 'ő'?! - fogalmazhatna egyértelműbben is.
- Jaehyo barátja.
- Na, miért nem ezt mondtad... Hát Jaehyo még 9 előtt bejelentette a bandának hogy majd jön és hozza a haverját de azóta is csak várjuk...
- Ó, értem. Mit néztek? - és rólam szinte megfeledkezve futott el és vetemedett a kijelző elé amin valami hülyeséget néztek a többiek. Nagyon nem érdekelt a dolog... Már inkább kezdett elegem lenni, hogy Hyo mindig késik, sosem tartja szavát satöbbi...
- Srácok, én megyek a stúdióba, majd jövök, ha megérkezne Jaehyo és a haverja, csörögjetek rám - ezzel felkaptam magamra egy kéznél levő pulcsit, (ami reményeim szerint az enyém) felvettem a cipőm és már mentem is. Be kell fejeznem azt a számot...
Út közben azon gondolkoztam, mi legyen a folytatása, bár már nem is emlékeztem arra sem, amit írtam eddig. Kyung elveszi az eszemet teljesen. Bár a tegnapi nap nagyon jó volt... Élveztem. Örülök, hogy megint jóban vagyok vele.
Gondolatmenetem közbe megláttam egy ismerős alakot kézen fogva egy ismeretlen alakkal. Méregettem tetőtől talpig, de nem tudtam rájönni, ki lehet az. Észre se vettem, hogy már rég elkerültem azt az épületet, ahova menni akartam, és a két "ismeretlent" követem. Egyszer csak oldalra fordította az ismerősebb alak a fejét és... Jaehyo. És egy valaki. Szóval már több emberrel is kavar? Ezt nevezem. Tehát neki ilyen könnyen megy.
Észrevehetett, ugyanis a következő lépése az volt, hogy köszönt nekem, amit nem akartam, hogy bekövetkezzen.
- Szia Jiho! Hát te? - köszönt nekem mosollyal az arcán. Teljesen más, mint általában.
- Őő.. Hello... Hát, a stúdióba indultam csak aztán megláttalak és.... De miért te kérdezel? Én kérdezek inkább, miért nem jöttél még meg a "haverod"? Reggel 9 óta várunk rátok.
- Ja, el is felejtettem. Ő itt Luhan, őt akarom vinni hozzánk, bemutatni a többieknek - Luhan. Bevillantak a dolgok, a telefonbeszélgetés, és amit utána beszéltünk... Most komolyan be akarja mutatni a többieknek? Mármint oké, nem állok útjukba csak na... Ilyenre még nem volt példa a bandában.
- Örülök, hogy találkoztunk, a nevem Luhan az EXO M vezető énekese - hajolt meg illemtudóan.
- Én pedig a Block B leadere vagyok, Woo Jiho, de haveroknak csak Zico és úgy körülbelül már mindenkinek, szóval neked is - hajoltam én is meg. - Bizonyára már mesélt neked a barátod - ezt a szót kicsit sajnos akaratlanul is megnyomtam szóval ilyen "melegek ellen" tüntetőnek nézhettem ki a szemükben, de hát ha Jaehyo tudja az igazságot bizonyára Luhan is és nem veszi szívére. - néhány dolgot a csapatról...
- Ó, igen, és már egész jól tudom a dolgokat itt a bandátokban. - dolgokat... Mégis miféle dolgokat? Vártam valami dicsérő szót, hogy "Zico nagyon jó vagy..." "És nagyon jól rappelsz." de.. SEMMI. Jó, mondjuk mit is várok, ez Jaehyo pasija és úgy kinézetileg egyenrangú is Jaehyoval szóval ugyanolyan mint Hyo. Azért remélem nem akar majd az éjszaka közepén letámadni.
- És hogy gondoltad el ezt az egész bemutatkozósdit? Itt is marad Luhan? - néztem vissza Jaehyora.
- Aha, bemutatom nekik Luhant kicsit dumálunk aztán úgyis este lesz..... - itt mosollyal az arcán "Lulu" oldalba bökte könyökével Hyot és valami oylasmit súgott neki, hogy "Maradj már csendben." nem igazán értettem, na meg az erős kínai akcentusa is rontotta a helyzetet. Ugye nem az, amire gondolok? Jó mondjuk a bemutatkozás részemről megvolt, igazándiból már mehetnék is a stúdióba, de azért kötelességemnek érzem, hogy ott legyek.
- Na menjünk, mert BEESTELEDIK ... - előttem mentek, én pedig követtem őket. Út közben összekulcsolt kezükre tévedt a szemem. Mi is foghatnánk egymást kezét Kyunggal... De ő nem szeret.
Megérkeztünk. Bementünk az ajtón levettük a cipőket, majd beszóltam a többieknek:
- Na nézzétek, kiket hoztam! - és mind az öt szempár ránk, vagyis leginkább Luhanra szegeződött. Nem fogták egymás kezét, szóval az nem szúrta senki szemét.
- Ó, ó, hyung, hyung, hol a telefonom, nem tudod? Zico hyung mondta, hogy hívjuk fel, ha megjönnek Jaehyo hyungék!! - mondta Taeilnek. Szinte választ se várva futott a szobájába telefonjáért, majd vissza a nappaliba, és tárcsázni kezdett. Mindenki lefagyva állt és csak nézett, hogy "Ez most mit akar?!". Telefoncsörgés. A telefonom. Felvettem.
- Szia P.O. - szóltam bele.
- Hyung, hyung, Jaehyo hyung és a barátja itt vannak! - mondta izgatottan, szerintem észre se vette, hogy ott vagyok tőle két méterre.
- P.O ... Itt állok két méterre tőled.
- Ó, tényleg? SZIA HYUNG!! - mint valami fogyatékos. Kinyomtam a telefont.
- Na, miután Pyo-nak is leesett, hogy mindenki itt van, szeretném bemutatni nektek Luhant. Luhan az EXO M egyik kínai tagja, így nem igazán tud koreaiul, ő a vezető énekese a csapatnak. Nos... És... Az én barátom. - megfogta a kezét Luhannak. Ő meg cask mosolygott, mint a tejbetök.
Csend.
- Jaehyo hyung és Luhan hyung együtt vannak, de aranyos!!! Sok boldogságot hyung és hyung!! - mint egy öt éves, komolyan. Semmi több. Itt táncikált össze-vissza, végül Taeil állította le. Mint mindig. Milyen jó, hogy van egy Taeil is a csapatban...
Mikor mindenki realizálta a dolgot, elkezdett beszélgetni Hyo-val, és Luluval. Egész barátias hangulat alakult ki, mindenki mindenkivel beszélgetett, rég volt ilyen. És mind a 7en itt voltunk. Illetve 8-an, Luhannal. Olyan 8 óra fele azonban Jaehyo felállt és Luhant maga után húzva mondta:
- Ha most megbocsájtotok... Van egy kis dolog, amit Luhannal négyszemközt szeretnék megvitatni - és ezzel el is tűntek. Kérlek, ne, csak ezt ne...
Jaehyo POV
Amilyen gyorsan csak lehetett húztam magam után Luhant, aki nem igazán értett semmit.
- Ez most miért? - kérdezte kétségbeesve.
- Még múltkorról maradt tartozásod. És ezt most behajtom - martam rá puha ajkaira.
Címkék: 첫 사랑