Új rész, bár kicsit megcsúszva... KICSIT... Csak közbejött pár dolog...T.T A következő - és egyben utolsó - részt közelebbre tervezem, de fogalmamsincs mikor lesz, elfoglalt vagyok mostanság /T~~~T\ Remélem tetszik az új rész~ ˇoˇ

Meixing

-----------------------------------------------------

Zico POV

Mikor Jaehyo és Luhan elmentek megvitatni azt a hagyhatatlan dolgot, gondoltam, hogy nem beszélgetni fognak. Szóval én már szedtem is a sátorfámat, de Pyo megállított.

- Hyuuung, hova mész? Jaehyo hyung és Luhan ge mindjárt visszajönnek, csak megbeszélnek valamit!

- Ja, szerintem reggel fognak legkorábban előjönni a szobából, és szerintem jobb, ha készítitek is már a füldugókat, nem fogtok tudni aludni este. Én szerintem megyek a stúdióba... Van még pár elintézni való dolgom.

- Jiho, én szerintem otthagytam valamit... Megyek veled - állt fel a kanapéról Kyung. Hát, nem számítottam rá, hogy ő is jönni fog, de nem zavar. Mikor vettük fel a cipőnket, kabátunkat már hallottam pár apróbb nyögést. Hatodik érzékkel vagyok megáldva...

Kiértünk a lakásból, és a stúdió felé vettük az irányt. Csend. Megint. Mint mindig. Miért... Kéne valamit beszélgetni, mindig csak a csend... Igaz, nekem semmi bajom a csenddel, néha igen nyugtató tud lenni, de az Isten szerelmére, ez Kyung, és minél előbb, minél közelebb kell hozzá kerülnöm vagy meghalok. Szeretem őt. Nem. Nem szeretem. Imádom őt! Oké, már kezdek átesni a ló túloldalára.

- Zico... - törte meg a csendet. Megrezzentem picit, elmélkedtem egy kicsit dolgokon erre megzavar. Hát ilyet! Na de legalább hozzám szólt, az előbb ezen hadakoztam magamban.

- Hm?

- Ugye nem baj... Hogy jöttem? Nem akartam ott hallgatni, hogyan hancúroznak, nem vagyok rájuk kíváncsi - aha, szóval nem is hagytál ott semmit. A kis huncut! Cseles vagy ám te, Park Kyung! Figyellek.

- Neem, dehogy. Igazából nekem sincs sok dolgom, a dalszöveget kéne befejeznem a No Limithez, de nincs sok ihletem. Meg, hát, néha csak szimplán kikapcsolódásból jövök ide. Nem tudom, a lényeg a lényeg, most ide volt kedvem jönni, és egyáltalán nem bánom, ha valaki csatlakozik hozzám, főleg, ha te... - jó, a vége kissééééé nyomulósra sikeredett, de kit érdekel? A nagy Zico beszél, nem más.

Elmosolyodott.

- Nagyon örülök, hogy újra jóban vagyunk, tényleg.

- Én is... - hát most erre mit mondjak? Nagyon jó, hogy újra jóban vagyunk!! Szerintem is! Most mi mást lehetne még? És akkor most következzék megint a "nyugodt"  (vagy mégse?) csend.

- Apropó, hogy állsz a No Limittel? Mindig csak írod, írod, még nincs kész? - nincs csend, ezaz.

- Már több, mint a fele kész. Még azt be kell fejeznem meg fel kell vennem. Meg majd megyek pár fellépésre is. - bólogatott.

- Annyira irigyellek...

- Miért? - kijelentése kicsit.. KICSIT váratlanul ért.

- Bomlanak utánad a csajok, sikeres vagy, sok mindenhez értesz, hihetetlenül rappelsz... Folytassam?

- Na ezt most fejezd be! Utánad is ugyanúgy bomlanak a csajok, sőt, még a pasik is, - lehet, hogy ezt nem kellett volna mondanom? - az egész banda sikeres, nem csak én, és mi az, hogy sok mindenhez értek? Te is érthetsz ennyi mindenhez, én se így születtem, hogy mindezt tudom. Valamint a rappelésedet is csiszolgathatod, de hidd el, hozzád ez illik, ahogyan rappelsz. Így vagy jó, ahogy vagy. - kicsit talán letolós, és nyomulós lett ez, de hát na, ő akarta! Felnevetett.

- Ha te mondod...

Még ami hátra volt az útból a stúdió fele elhülyültük, és azon kaptuk magunkat,hogy máris ott vagyunk. Bementünk, leültünk, vagyis én leültem, Kyung fel-alá sétafikált, és írtam tovább a No Limitet. Néha egy-egy szót szóltunk egymáshoz, de nem többet.

Kyung POV

Miután megérkeztünk a stúdióba, nem nagyon tudtam elfoglalni magam, de nem is akartam Zicot zavarni. Azt hiszem, a stúdión belül - a kanapén kívül - az ablak lett a kedvencem. Az idő mostanság túl szép a tavaszi időjáráshoz, egész jó idő volt este is, a csillagok megint látszódtak. Megint odaültem az ablakhoz, és az eget fürkésztem. Olyan szépek... Eszembe jutott a múltkori beszélgetésünk: "Kyung, ne szomorkodj. Egyszer majd találkozni fogsz egy olyan értékes emberrel, aki nagyra becsül, és neki te vagy a nagy Ő. A többiekkel nem kell foglalkozni, azok nem látják meg a kivételes embereket. Ő majd jóban, rosszban együtt lesz veled, és sosem enged el."... Én azt akarom, hogy ő legyen a Nagy Ő. Ha elmondanám neki, biztos többet hozzám se szólna. Egy próbát azért megérne... Hátha. Ukwonnak is összejött. Az meg más téma, hogy neki egy csajjal. Nekem is az lenne a normális, miért a fiúk jönnek be jobban? És pont a csapattársam és egyben a legjobb barátom?! Ezen már kár filózni, megtörtént és kész.

Zico POV

Pár sorra fogalmam sincs mit írjak. Fo-gal-mam-sincs. Ránéztem az órára: 23:14. Haza kéne menni... vagy mégse? Itt nem olyan kényelmes aludni (tapasztalat) meg Kyungot is itt untattam több órán keresztül.

- Kyung! Hol vagy? - nem láttam sehol. Aztán... visszajött az ablakból, közbe mondta, hogy "Jelen!". Huh, látom nagyon jó az az ablak. Bár nekem inkább csak kínos kijelentéseket rejt az a hely.

- Oh, nem láttalak. Szóval... Én azt mondom, hogy menjünk haza... Nem tudom, hogy dugnak-e még vagy valami, de itt elég kényelmetlen aludni, tapasztalatból mondom, úgyhogy menjünk.

- Fáradt vagy? - kérdezte.

- Hát, nem igazán, éjjeli bagoly vagyok, mondhatni. Csak itt untatlak már 3 órája minimum, te csak itt unatkozol, közbe én meg itt próbálom írni a rapet, de nem igazán akar összejönni... Bár már csak pár sor van, azt meg bármikor be tudom fejezni. Kéne egy kicsit kiszellőztetni a fejem, és utána biztos eszembe jutna valami.

- Akkor maradjunk még, engem nem untatsz, legalábbis én nekem jó volt ott az ablakban, volt időm gondolkozni kicsit.

- Húú, te vagy gondolkodó~ Kyung a bölcs - elkezdtünk nevetni ezen a hülye kijelentésemen.

- Gyere, üljünk ki az ablakpárkányra, múltkor is jól elbeszélgettünk, levegő is van, hogy kiszellőztetsd az elméd... Jó ez a stúdió, csak tudni kell használni.

- Mondom én, hogy bölcs vagy, vagyis kezdesz átalakulni azzá... Olyanokat mondasz, amiket még sose. Talán ez a túl sok gondolkodás megártott neked.

- Hülye - ütött bele a karomba közben, mivel elkezdtem az ablak felé menni. Leültünk, és a csillagokat néztük, mint múltkor...

Kyung POV

Most nem ír, itt van mellettem, pár centire, csak rám figyelne, csak ketten vagyunk, nincs itt más... Most kéne mondanom neki. De nem vagyok rá képes... Kyung, szedd össze magad! Jaj, hogy mondjam el...? 'Hé, Zico, tudod, öhm, izé, szeretlek!! Remélem te is szeretsz, mert ha nem, akkor nagyon szomorú leszek, tudod?!' Addig-addig győzködtem magam, míg véletlenül kicsúszott a számon...

- Zico, azt hiszem, valamit el kell mondanom... - kíváncsi, értetlen tekintetét rám szegezte, a szívem pedig 50x gyorsabban vert.